A Mecsek Egyesület Bányász Munkaosztálya azzal a céllal, hogy emlékeztesse az utódainkat az egykori István akna Bányaüzemre emléktáblákat avatott fel István aknán.
Az emléktáblák avatására 2023. április 22-én 10.00 órakor került sor.
Az avató ünnepségen megjelenteket, köztük Pécs Város Polgármesterét, Péterffy Attilát, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnökét, Dr. Hatala Pált Schaller Károly bányamérnök, a Bányász Munkaosztály vezetője köszöntötte.
Ezt követően Schaller Károly felkérte Csethe András aranyokleveles bányamérnököt, az egykori István akna (Pécsi Bányaüzem) volt felelős műszaki vezetőjét, üzemvezetőjét, később a Mecseki Szénbányák volt vezérigazgatóját, hogy tartsa meg az avató beszédét.
Az avató beszédből részletet idézünk:
„Tisztelt Hölgyeim, Uraim!
A mai napon azért jöttünk István aknára, hogy a több mint száz éve építeni kezdett és 98 éve felszentelt –egykor világszínvonalú – bányaüzem, hazánk egyik legjelentősebb szénbányászati létesítményének méltó emléket állítsunk.
A széntermelést immár három évtizeddel ezelőtt befejező Szt. István akna több volt, mint egy a sok magyar szénbánya közül. Ezt bányászat-történeti és szakmai tények igazolják. Az aknatorony és a többi üzemi épület kora legszebb bányalétesítményei voltak, a bányaüzemi építészet technikai és esztétikai csúcs színvonalát jelentették. Ez volt az első magyar vasbeton aknatorony, Ward-Leonard torony elrendezésű Koepe tárcsás iker szállítógéppel.
Az épületek ipari műemlékként maradtak fenn, de csak remélni tudjuk, hogy jelenlegi állapotuk nem romlik tovább.
A Szabolcsbányai István akna működése során felhasználta az elődök tapasztalatait, azt, amit őseink külszíni szénásásától a mélyművelésű bányászat befejezéséig vérük-verejtékük árán tanultak meg. Kiismerték az összes bánya-veszélyt, az ellenük való védekezés lehetőségeit és azt, hogy a nehéz geológiai körülmények között hogyan termelhetik ki az ország fejlődését sokáig egyedül biztosító energiahordozót, a szenet.
A bányaüzem legfontosabb adatait gránitba vésettük, hogy a jövő nemzedékek is tiszteleghessenek az elődök egyedülálló teljesítményeit látva. Hajtsunk fejet azok előtt, akik ezt a bányaüzemet megtervezték és megépítették.
Az Első Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) az1910-es évek első felétől a tulajdonában levő és bérelt bányaterületein nagyszabású koncentrációs és korszerűsítési programot hajtott végre. Ennek keretében nagy kapacitású bányaüzemeket és Pécsújhegyen központosított szénelőkészítő és kiszolgáló üzemet létesített.
Jaroslav Jicinsky cseh-morva bányamérnök, a DGT alkalmazottja volt az, aki az 1913-ban megkezdett rekonstrukciót kigondolta és véghezvitte. Az impo-záns aknatornyot a bécsi Josef Schöngut tervezte és a budapesti Eduard Ast & Co. vállalat építette.
Az emléktábla előtt állva gondoljunk azokra is, akik ezt a fokozottan veszélyes bányát működtették és az idők folyamán fejlett ipari civilizációt és termelési, valamint humán kultúrát teremtettek Pécsett és környékén.
Gondoljunk arra a több tízezer bányászra, akik az évtizedek során naponta beléptek az üzem kapuján és a műszak végén fáradtan hazatértek.
Emlékezzünk e bányaüzem vezetőire, bányamérnökökre, bányamesterekre, aknászokra, művezetőkre, felvigyázókra.
És nem utolsósorban rójuk le megrendülten kegyeletünket a munka során hősi halált halt bányásztársaink előtt.
István aknán a legáltalánosabban a fával biztosított, kézi jövesztésű front-fejtések üzemeltek. Ezt később a fémtám-fémsüveggel biztosított fejtések váltották fel. Az 1980-as években a fejtési technológiák fejlesztése az un. LIASZ program egyik kiemelt feladata volt. A pajzsbiztosítással, maróhengeres jövesztéssel végrehajtott kísérletek biztató eredményeket produkáltak az élőmunka megkönnyítésére és a termelékenység növelésére, de a folytatást a szénbányászatot érintő koncepcióváltás megakadályozta.
Az üzem mindennapos életéből két különleges eseményt emelnék ki:
A pécsi szénbányászat legnagyobb (robbantás után késve jelentkező) gáz-kitörése, mely nem járt halálos áldozattal, 1957. november 4-én a bánya V. szintjén következett be. A robbantás után a dolgozók a vájvég beácsolásához készülődtek. A csapatvezető vájár a vájvégen tapasztalt jelenségek alapján közeli gázkitörésre következtetett, ezért a munkahelyet elhagyták és riasztották a többi dolgozót.
A másik esemény: 1988. augusztus 23-án történt az előző politikai rendszer 1956. utáni egyetlen munkássztrájkja. Az éjszakás műszak bányászai úgy döntöttek, hogy nem veszik fel a munkát. A sztrájk átterjedt a vállalat összes üzemére. A kiváltó ok a bérek és a hűségjutalom bányászok által kifogásolt mértéke volt. Másnap reggelre az esemény híre elérte a legfelsőbb állami és pártvezetést. Valószínűleg az eszkalálódás lehetősége miatt már 24-én délután sikerült a szénbányászati kormánybiztosnak a helyszínen megállapodnia a bányászokkal, a hűségjutalom mértékét mintegy 50%-al megemelték.
A mecseki bányászok ezt a csatát megnyerték, de a háborút néhány évvel később elvesztették. A 18. század végén indult mecseki szénbányászatot a rendszerváltás után a többi bányavállalattal együtt felszámolták.
Az alkotók az emléktáblákon igyekeztek az üzemmel történteket megörökíteni. Olvasásuk közben azonban saját emlékeink, történeteink is felélednek sokunkban. Ne feledjük ezeket!
Befejezésül:
Köszönet a Mecsek Egyesület Bányász Munkaosztályának, mely a Pécsi Bányászattörténeti Alapítvány munkáját folytatta a ma átadásra kerülő emléktáblák elkészítésével.”
Az avatóbeszédet követően Péterffy Attila és Csethe András leleplezte az emlékművet.
Az ünnepség befejező részeként Vörös János Nikolausz Tamás: Mecseki szén című versét szavalta el, majd a vasasi Bányászszív dalcsapat jelenlévő tagjai a Mecseki Bányász dala, Szerencse fel című dalokat, majd az ünnepség zárásaként a Bányász himnuszt énekelték el.
Az emléktáblákat, az ünnepség résztvevőit az alábbi fényképek mutatják.
