- szeptember 8-án a volt Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kezdeményezésére a Mecsek Egyesület Bányász Munkaosztálya hiánypótló emléktáblát avatott fel a Soproni Egyetem Főépületének aulájában (Sopron, Bajcsy Zs. E. u. 4.).
Az emléktábla avatására a „Hűség 100” nevű Soproni Egyetem ünnepségsorozatának (szeptember 07. – szeptember 11.) keretében került sor.
Az emléktábla emléket állít a Selmecbánya elhagyását követő új oktatási helyszínnek, valamint az Akadémia egykor összetartozó szakjai szétszakításának.
Az avató ünnepségen az alábbi avatóbeszédet Sallay Árpád vasokleveles bányamérnök mondta.
Tisztelt Megjelentek, Hölgyeim és Uraim!
Talán nem mindenki tudja, hogy az 1735. június 22.-én /azaz 286 évvel ezelőtt/ III. Károly által megalapított, Selmecbányai Bányászati-kohászati Tanintézet a világ első műszaki felső oktatási intézménye volt.
Ezzel egy olyan tanintézmény jött létre, melynek célja, olyan szakemberek képzése, akik a bányaművelés, a bányajog, bányamérés, kémlészet-kohászat, valamint a pénzverés-aranyváltás területén szakértők lehettek, és képesek termelési, igazgatási, jogi feladatok ellátására.
Az 1762 őszén Mária Terézia által megalapított BERGAKADEMIE, BÁNYÁSZATI-KOHÁSZATI AKADÉMIA 1770-re már hároméves oktatási képzési rendszerben működött. 1846-ban hozzákapcsolták az 1808-ban létrehozott Erdészeti Tanintézetet, a neve: Bányászati Erdészeti Akadémiára változott.
Az 1867-es kiegyezést követően fokozatosan bevezették a magyar nyelvű oktatást, ettől kezdve 12 bányász-kohász, valamint 3 erdész tanszék működött az intézményben és 1881-ben 4 évre emelték a képzést.
1918 őszén a Pénzügyminisztérium elrendelte az Akadémia elköltözését Selmecbányáról Sopronba, ahol az akkori Károly laktanyában 1919. április 28-án megkezdődött az oktatás. 1922-ben, a korábbi Honvéd Főreáliskola épületegyüttesében – azaz a jelenlegi helyén – méltó körülmények között végleges otthonra talált. A trianoni dekrétum véglegesítette soproni helyét. Ez egyben azt is jelentette, hogy közel két évszázad után megszűnt a bányász, kohász, erdész szakemberképzés Selmecbányán.
1949-ben bekövetkezett a második lényeges változás, megkezdődött az Alma Máter keretéből a bányász, kohász mérnökképzés kiszakítása, a létrehozott Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemhez csatolásával. A kohómérnök-képzés 1952-ben megszűnt Sopronban. A bányamérnök-képzésben az első két évet Miskolcon, majd a szaktárgyak hallgatására és a diploma megszerzésére Sopronba került sor 1959-ig
Jelen tábla, melyet a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kezdeményezésére a Mecsek Egyesület bányászati munkaosztálya állított, emléket állít Selmecbánya elhagyását követő új oktatási helyszínnek, valamint az Akadémia egykor összetartozó szakjai szétszakításának.
A Selmecbányán kialakult, egyedülálló diákhagyományokat az UNESCO a kulturális örökségek közé sorolta és azok továbbélnek Selmecbányát követően Sopronban, Miskolcon, Leobenben, Kassán és több felsőfokú oktatási intézményben.
Vivat, crescat, floreat Academia!
Vivant Professores!
Vivat Selmec!
Jó szerencsét!
Az emléktáblát a Mecsek Egyesület nevében Schaller Károly okl. bányamérnök, a Bányászai Munkaosztály vezetője koszorúzta meg.
Koszorút helyezett még el a Soproni Egyetem, Sopron Város Önkormányzatának képviselője, a Soproni Egyetemen 1950-es években végzett bánya- és erdőmérnökök megjelent képviselői.
