Bár úgy volt, hogy június 23-án szombaton én is részt veszek a kisnyárádi kápolnabúcsúra szervezett túrán, nem sokkal előtte más programok is közbejöttek, így végül én autóval mentem, hogy mindenhol egy kicsit ott tudjak lenni.
Reggel a máriakéméndi kegytemplomhoz mentem, ahol a pálos motorosokkal találkoztam. Kinyitottam nekik a templomot és a Mecsek Egyesület tevékenységéről (az itt található turistautak kialakításáról, stb.) szóltam pár szót. Közben plébános úr is megérkezett és a templomban szép ismertetőt adott a kegyhelyről. Beszédében említette, hogy legutóbb amikor Anyák napján Kátoly felől jött hazafelé, megállt autójával a kegytemplomnál (valahányszor, ha csak erre vezet útja, mindig betér ide néhány percre). A templomba belépve látta, hogy valaki egy cserepes virágot helyezett el Anyák napjára Szűz anya tiszteletére. Jó érzéssel ment tovább, hogy lám, valaki gondol mennyei Anyánkra is.
A motorosok Pécsvárad felé mentek tovább, én pedig autóval Kisnyárádra mentem. Útközben Szajk után megálltam az egyik út menti keresztnél. Itt egy rossz állapotban lévő homokkő kereszt állt eddig, melyet az idei évben a terület tulajdonosa, a Szőcs család elbontott és helyére új gránit kőkeresztet vásároltak és helyeztek ki. Ők már tavasszal megkerestek minket, mert hallottak keresztfelújító tevékenységünkről, és tanácsot is adtam nekik a megvalósításra.
Ezután folytattam az utamat Kisnyárád felé, ahol az idei évben a kápolnabúcsú bent volt a faluban, mivel a kápolnát egy hete a felhőszakadások során az iszap elöntötte, és a sáros útviszonyok miatt az idősebbek kijutása miatt nem vállalták a helyiek az erdőben a búcsút. Itt a kultúrház udvarán egy sátorban került megrendezésre a szabadtéri mise, melyet Csősz István nyugalmazott plébános (címzetes prépost, tiszteletbeli kanonok) mutatott be. Nagyon élvezetes és szívhez szóló volt, miközben ő maga is gitározott. A mise után a Székelyszabari és Kisnyárádi Kórus tagjai mutatkoztak be szép produkciójukkal. Ezután az önkormányzat megvendégelte a résztvevőket, akik fasírtot kaptak kenyérrel és uborkával.
A búcsú végeztével Somberekre indultam. Először a faluban a templom melletti történelmi tájékoztató tablókat néztem meg, majd a volt Sauska kastély felé vettem az irányt, mely jelenleg szociális otthonként működik. Mindig csak kívülről láttam, már amennyit a kerítésen keresztül lehet belőle látni. Gondoltam, egyet, megkérdezem a portást, hátha beengedne legalább az udvarba, hogy készítsek róla néhány felvételt. Nagyon kedves volt, még azt is megengedte, hogy az épületbe is bemenjek és fotózzak. Gyönyörű a kastély és a parkja, ahol az ápoltak idejüket tölthetik. Az épület is nagyon gondozott, belül is igazi kastély hangulata van, ám hamar kijöttem, a nem túl kellemes szag miatt. Az épület hátulján csak kisebb vakolathibák vannak, és máris a nekifogtak a tatarozásnak.
Ezután a temető felé indultam, hogy megnézzem a középkori Keresztelő Szent János templom romjainál tegnap kihelyezett asztalokat és a tablót, melyet a Mecsek Egyesület ajándékozott a Mecsekerdő Zrt-nek köszönhetően a Somberekieknek. Sajnos a helyiek nem tudták teljesen befejezni a munkát, mivel „elkapta őket az eső”, de hamarosan visszatérnek még. Lassan esedékes a sárga sáv jelzésű turistaút ezen szakaszának felújítása is, de át kell gondolnunk, mely útvonalon vezessen, mert a jelenlegi egy nehezen járható, benőtt szakasz. Egy új út már kialakításra került, ám a patakon a halastó után nincs híd, így csak kerülővel, az 1 km-re feljebb lévő hídon lehet átmenni, és onnan ismét visszatérni. Ha megoldható lenne, hogy készüljön ide egy fapadlós híd, akkor egy jól járható nyomvonalon mehetne a turistaút. Majd a továbbiakban egyesületünk a helyiekkel próbál erre megoldást találni.
Biki Endre Gábor
Forrás: baranyaidombsag.ucoz.hu
Elkészült a cserepezés a máriakéméndi plébánia épületen
Pálos motorosok a kegyhelynél
Új kereszt áll szajk és a babarci elágazás között az 57-es főút mentén
Kisnyárádi kápolnabúcsú – most a kultúrház udvarán
Somberek
Volt sauska-kastély sombereken
Sombereki templomrom
