Gyermekkorom óta imádom a telet sok hóval, hideggel és a feldíszített karácsonyfával. Akkor is az ablakból néztem hogyan vastagszik a hóréteg és mikor lepi el a fűszálakat, hogy nagybátyámmal sílécet köthessük és elindulhassunk a Mecsek erdei, tisztásai felé siklani.
Sok év telt el azóta és a hóesés izgalma még mindig hatalmába kerít. A minap is az ablakon keresztül néztem a kövér hópelyheket miként ragadnak meg a fák ágain és takarják el a zöld füvet a téren. Alig vártam a reggelt, hogy felkelve megnézzem mennyit hízott a hóréteg a fák ágain és a házak párkányain. Nagyon örültem, hogy jelentős hó mennyiség borítja a tájat. Gyors reggelizés és már húzom is a téli ruházatomat és az erdészcsizmát. Párom, Ági tudja, hogy évtizedek óta az első hóesésben elindulunk az erdőbe túrázni. Imádjuk a kellemes csípős hideget, a bakancsunk alatt csikorgó hó hangját. Sajnos ő néhány éve már csak képzeletben jön velem az elhúzódó betegsége miatt. Ezért, hogy ö is láthassa élményeimet, mindig ott van velem a fényképezőgépem és fotókkal örökítem meg az eseményeket, hogy ő is láthassa merre jártam, mit láttam, és kikkel találkoztam.
Gépkocsiba szállok és elindulok Éger-völgybe. Csend van és a húsz centiméteres hóban Éger-völgyből indulok és járom végig a betervezett utamat. A völgyben lévő forrásokat keresem fel sorban a Jancsi-forrás fordulóig és onnan vissza a Blokk ház- felé egészen Éger-völgyig. A tó víztükrén a fák és a szürke felhők képei tükröződnek felém. A tóparton hóember néz rám csodálkozva kezét és száját kék védőeszköz borítja. Pár hete még senki nem értette volna mi ez a maskara a hóemberen, de már sajnos tudjuk. Indulok tovább hallgatva a patak vizének halk csobogását. A hó borította a fák ágait a felélénkülő szél időnként megrázza és tenyérnyi hó párnák hullnak alá nagyokat huppanva a hátamon. Amerre járok, tudom, hogy a vastag hótakaró két napja mit rejt maga alatt. A partoldalt nézve képzeletben látom a hóvirágok lehajló fehér szirmait, a májvirág gyönyörű kék virágait és érzem az ibolyák kellemes illatát. Most a fiatal fák kibomló zöld levelein hó párna pihen és meghajlik a hideg teher alatt.
A néhány nappal ezelőtti tavaszt zengő madarak elcsitultak és a túléléshez szükséges élelem miatt szállnak ágról ágra. Hideg csend van, csak a patak gyér vize pöröl csobogva az előtte magasodó vörös homokkövekkel. A források gyenge vízhozammal várják a hó olvadását, hogy bő vizükkel enyhítsék majd a megszomjazott turistákat. A Farkas-forrás után kissé meredekebb útszakaszon haladok a többi forrás felé a jelzett útvonalon. A fenti források a Négybarát-forrás a Jancsi-forrás és a Fenyves-forrás megvárja a hóolvadást és majd akkor adja a szomjat oltó friss vizet. A Blokk háznál vastag hótakaró telepedett a padokra, asztalokra és a megtelt szemetes edényt pironkodva takarja el. A kéktúra bélyegző gumiját valaki ismét kitépte helyéről. A megrongált turista útjelző táblák mellett elhaladva a hóval vastagon betakart sáros erdészeti út kerékvágásaikban haladok a kék sávjelzésen, majd jobbra letérek a kék kereszt jelzésre. Kétoldalt habos fehér hópiheruhában sorfalat állnak a felnövekvő ifjú fák és alattuk marasztalóan akasztanak meg a szederindák tüskéi.
Később a szálerdőben kitágul a látótér és a fehér környezetben a sötét vastag fák törzsei fekete vitézként magasodnak. A hó takarta köveken óvatosan túljutva, leérek a patakvölgybe, ahol felismerem csizmám jellegzetes lenyomatait. Itt már találkozom régi turista társammal, családokkal, akik a kényszerű fertőző veszedelem elől jöttek friss erdei levegőt szívni. Az Éger-völgyi tónál még készítek néhány fotót, majd a gépkocsimba szállva viszem haza mai élményeimet.
Baumann József
